Platán ölelésében

 2014.07.08. Szombathely

Életemben sokszor átöleltem a fákat, de még soha nem szólítottam meg őket. Ő is, én is a Természet részei vagyunk. Áldott legyen neved Istenem, hogy ezt a csodát megélhettem!
Kezeimet reá helyezve, megszólítottam:
„-Isten teremtette hatalmas Platán mily erő lakozik Benned, mily fenséges, méltóságos vagy, két kezem reád helyezem, ujjaimat széttárva kérlek, adj nekem egy csepped az edénnyalábjaidban keringő életnedvedből, nem kérek sokat, csak annyit, hogy erőre tudjak kapni, mert nagyon elfáradtam az élet terhe alatt…talán egyidősek is vagyunk (55 év), alázattal kérlek, adj át egy kis erőt…”

Eggyé váltunk…
Vártam, csöndben lélegeztem. Néhány perc elteltével minden egyes ujjhegyemen melegséget, bizsergést éreztem, amely lüktetve továbbhaladt és a magasba tartott karomon szétáradva elérte a szívemet.
Egész testemet átjárta ez a számomra még ismeretlen érzés, mintha megcsapoltam volna a fa kérgét, infúzióként szaladt bennem végig a Platánkoktél.
És én csak álltam, és éreztem eggyé váltunk: a Platán és én…